Ha egyszer elhagyom a Visegrádi utcát, utam nem vezethet máshova, mint a Bodgáni útra, a szupertrendi loft-szerkesztőségbe. Legalábbis hétköznap. A jól megérdemelt ebédet pedig egy mellettünk lévő irodaház büféjében szoktuk elfogyasztani. Van, aki szerint kórházi a hangulat - mondjuk van benne valami.
De a kétes enteriőrtől eltekintve csak jó szavakkal illetjük a helyet. No és a sajtos, illetve az illatos jelzővel. Előbbit azért kapta, mert minden kajára elképesztő mennyiségű reszelt (reményeink szerint legalább) trappista sajtot szór Ildikó, az illatost pedig azzal érdemelte ki, hogy az előző hely ahova jártunk ebédelni tocsogott a zsírban, ez meg nem. Ildikó pedig rendíthetetlenül mosolyog, viccelődik, és asszem néha flörtöl a fiúkkal mindenki nagy örömére. Minimum michelin csillagos a hely! Adja isten, hogy egyszer fényképet is közölhessek róla.
2007. november 27., kedd
Sajtos/Illatos
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
3 megjegyzés:
Hozzá tartozik a dologhoz, hogy a többi lányok 'kórház'-nak hívják a helyet, a miliő okán. Merthogy fehér és klórszagú. De a cézár tényleg verhetetlen.
Már megint korán kommenteltem, mielőtt végigolvastam volna a posztot, rendesen. Bocsánatkérésül egy idézet a Rém rendes családból:
- Mit gondol, asszonyom, mi van a zsebemben?
- Talán a maradék hasa?
szerintem nem korhaz, bar vallalati menzanak semmikeppen nem mondanam. a kiszolgalas kifogastalan es mar nyar ota hianyzik az ottani kaja! egyszer meg biztosan meglatogatom
Megjegyzés küldése