Boldogot!

Ügyet intézek

Van az ügyfélszolgálati irodáknak valami különleges hangulatuk. Belépve már tudom mire számíthatok és csak nagyon ritkán ér kellemes csalódás. Előre tudom, hogy egy túlfűtött helyiségben fogok sokáig állni és várni. Előre tudom, hogy lesznek nyugdíjasok, akik egymást hergelve háborognak, általában csak úgy irónikusan, mert nekik remek humoruk van, főleg így bandában. Azt is tudom, hogy lesznek középkorú, kiégett taxis-pofák, amolyan kisvállalkozók, akiknek jobb dolguk is lenne, mint állni az ügyfélszolgálaton, ők mindig hasonlóan viselkednek, leginkább bunkón. Legtöbbször ezek a rosszul öltözött, autós táskát szorongató alakok még káromkodnak is, szídják a multikat, a kormányt, a Gyurcsányt, a focit, az egészségügyet, a sztrájkot és a parkolótársaságot, és meg vannak győződve, hogy nyugaton mindez másképp zajlik. A nyugdíjasok pedig arról vannak meggyőződve, hogy az Ő KORUKBAN mindez másképp zajlott. Megjegyzéseket tesznek az ügyfélszolgálatos kisasszonyokra, de nem kímélik a várakozó sorstársakat sem. Kitérnek az aktuálpolitikára, a társadalom szociológiájára, az erkölcsre és az etikettre. És persze minden jobb volt, amíg ők aktívan mozgathatták a rendszert. Csapkodnak és ciccegnek. Ők pontosan tudják, hogy a mai fiatalok interneten rendelnek pizzát a Mekdonádból, semmi kétségük afelől, hogy az éppen nem mozgó ügyfélszolgálatos nyitott szemmel alszik, és náluk senki nem tudja jobban, hogy egy ügyfelet le lehet zavarni öt perc alatt. Aztán ott vannak a szülői munkaközösség vezetői. Ezek az asszonyok sok szatyrot cipelnek, nem ez az első ügyintézésük aznap, ők ahelyett, hogy beletördőve várnának sor(s)ukra, ideges tigrisként mászkálnak fel-alá az irodában. Ők azok, akik soron kívül kérdeznek valamit az ügyintézőtől, súlyos mellüket az éppen ügyet intéző szerencsétlen arcába nyomva. Megható pillanat ez. Ezek az asszonyok nem restek a biztonsági őrt is kérdőre vonni, hogy mégis miféle hely ez, ahol ennyit kell várni.

Na persze érdemes megnézni az ügyfélszolgálatosok tipológiáját is. Mindig van egy tündibündi újonc, aki kicsit félénk, és általában vékony a hangja, de ha arra kerül a sor, összeszedi minden bátorságát és elküldi az ügyfelet a búsba. Mellette ül a többgyermekes, sokat látott középkorú nő, akinek már újat egy ügyfél sem tud mondani, ő már megtanulta nem mozgatni az arcizmait. Rögtön mellette, az ügyfélszolgálat középső munkaállomásán van az irodacica, a cég büszkesége, akiből pár éven belül marketing asszisztens lehet a backofficeban. Rendszerint az irodacica magassarkút hord a scholl papucs helyett és pont úgy néz ki, mint aki perceken belül indul csörögni a Dokkba. Ő jellemzően pofákat vág, magában motyog és senkivel nem kedves. Tévedhetetlennek és sérthetetlennek érzi magát, nem érti, hogy mit keres ő itt egyáltalán, amikor többre érdemes. Kitartás, pár év és a backofficeban leszel! A sort pedig mindig a jó ügyfélszolgálatos zárja, aki ellensúlyozza az összes többit. Minden sorszámos azon imádkozik, hogy hozzá kerüljön, mert a többitől már fél. Ez a típus talán őszintén mosolyog, amikor elékerül az ügyfél, csak az a gond vele, hogy nem vérbeli és elkötelezett ügyfélszolgálatos, ezért bizonyos kérdésekben a predátorkolleginák segítségét kéri. És ekkor az ügyfél mindenképp megkapja az alázást, ráadásul úgy, hogy az egész iroda hallja.