Mortal Kombat

Már biztos jelentkeztek az elvonási tüneteitek és kiváncsian vártátok hol bukkanok további fantasztikus helyekre a városban, ahol szinte már gennyesen kedves a szolgáltatás. Lehet, hogy volt ilyen, de az elmúlt napok lesúlytó eseményeörvénye minden pozitív gondolatot magával ragadott (hú ez nagyon szép mondat volt még tőlem is). Talán már néhányan értesültetek róla, bár nem elegen, hogy előszülinapi bulim csúnya véget ért. A jól induló házibulit a szomszédokra való tekintettel áthelyeztük a Chachachába, ahova eddig sem szívesen tettem be a lábam, na de ezután...Ááá, nincs is kedvem részletesen leírni. A lényeg, hogy (nagyon erősen feltételezhetően) a hely egyik kidobója kivette a táskámból a pénztárcámat és a telefonomat. Sajnálatosan és teljesen elítélhető módon 60 ezer forint volt a pénztárcában (vannak mentségeim, hogy miért vittem magammal, de nyilván én voltam az igazán hülye).


Ami történt, megtörtént, de a legszomorúbb az egészben, az a mérhetetlen nagy tehetetlenség, ami szombat óta itt ül mellettem. A bűtény felfedezése utáni első gondolatom az volt, hogy visszamegyek, hátulról ráugrom a tettesre és addig harapom a nyakát, míg elvérzik, majd szépen megvárom, hogy a rothadó lelkéről leszáradjon az ótvar teste és a pénz kiessen a csipkefűzőjéből. Néhány óra múlva a részemről kisebb fizikai ráfordítást igénylő megveretésre gondoltam, de annak nem lenne vége, mert a tettes tudja a nevemet,megvár majd a kapu előtt és megagyal, aztán az apukám agyalja meg őt, aztán a tettes apukája megagyalja az apukám fodrászát és így tovább,egészen addig, amíg végül ismeretlen buszvezető agyalja az ismeretlen péklegényt. A legenyhébb bosszúm, amit most el tudok képzelni reális keretek között, hogy pénteken meglátogatom a tettest a munkahelyén és a fejéhez kúrom az 5 éves, ütött-kopott, ellopott telefonom töltőjét, amire nekem már érthető okokból nincs szükségem. Ha nagyon bevadulnék, akkor lehet, hogy még egy kis folytogatás is beleférne a zsinórral, csak félek, hogy azt élvezné ez a frusztrált pöcs. Tehát marad a tehetetlenség és az olyan híreken való hangos és keserves felkacagás, minthogy egy letört visszapillantó miatt indított nagyszabású nyomozást, hovatovább razziát a rendőrség. Nekem ugyanis nem nagyon javasolta senki, hogy feljelentést tegyek, hiszen úgysem történne semmi. Bojkott a Chacára!