Pata Negra/Aranykorona

Nóri, aki éppen Spanyolországban él, a következőket írta:

Nem nevezném a kedvenc helyemnek, de ha fel kell idéznem a legutóbbi kellemes élményt, ami vendéglátóhelyen ért, akkor a Pata Negra jut eszembe. Tetszett, hogy például amikor tele volt a hely, nem kitessékeltek, mondván "tele vagyunk - nem látja?!", hanem leültettek a bárpultnál, és megkértek, hogy várjak, mert hamarosan biztosan felszabadul majd asztal. A pincérek pedig rendkívül szimpatikusak.
Ha éttermet is lehet ajánlani, akkor viszont egyértelműen a solymári Aranykorona ugrik be. Az itteni pincérek véleményem szerint a szakma legjobbjai, akik a vendégeket maximális körültekintéssel, mosollyal szolgálják ki, fáradhatatlanul ajánlanak ételeket/italokat és mindezt úgy, hogy közben nincs az a kellemetlen érzésed, hogy most éppen rádtukmálnak valamit. Ebbe az étterembe mindenkinek el kell mennie szerintem.

Ti is, ti is!

Nagyon komolyan arra bíztatlak titeket és benneteket, hogy küldjétek el pozitív élményeiteket, hogy feltehessem azokat is. Gyűjtsük össze a jó helyeket, ahol kedvesen fogadnak, mint vendéget vagy mint vásárlót!

Sajtos/Illatos

Ha egyszer elhagyom a Visegrádi utcát, utam nem vezethet máshova, mint a Bodgáni útra, a szupertrendi loft-szerkesztőségbe. Legalábbis hétköznap. A jól megérdemelt ebédet pedig egy mellettünk lévő irodaház büféjében szoktuk elfogyasztani. Van, aki szerint kórházi a hangulat - mondjuk van benne valami.

De a kétes enteriőrtől eltekintve csak jó szavakkal illetjük a helyet. No és a sajtos, illetve az illatos jelzővel. Előbbit azért kapta, mert minden kajára elképesztő mennyiségű reszelt (reményeink szerint legalább) trappista sajtot szór Ildikó, az illatost pedig azzal érdemelte ki, hogy az előző hely ahova jártunk ebédelni tocsogott a zsírban, ez meg nem. Ildikó pedig rendíthetetlenül mosolyog, viccelődik, és asszem néha flörtöl a fiúkkal mindenki nagy örömére. Minimum michelin csillagos a hely! Adja isten, hogy egyszer fényképet is közölhessek róla.

Visegrádi utca

Van a Visegrádi-Katona majdnemsarkon egy zöldséges és alapvetőélelmiszeres bolt, ami reggel hattól éjfélig van nyitva. Eddig két eladófiút láttam, mindketten kifogástalanul jófejek, mosolyognak, viccelődnek. Még zárás előtt fél órával is van erejük bűbájkodni, elképesztő. És itt van a Csokizóna a Visegrádi elején, ahol szintén roppant kedvesek az eladók (két lány felváltva), kérdésre segítőkész választ adnak, ők is mindig mosolyognak, örülnek a vevőknek. Rögtön mellette egy szűkös kis háztartási bolt, szerintem maga a tulajdonos áll a pult mögött, délutánonként a kislánya is bent van, na ő is baromi kedves, még az utcán is rámköszön, pedig csak néhányszor jártam nála.


De tudom még fokozni! Kapásból a háztartási bolt mellett a zöldséges. Nyár végén, már nem tudom minek kapcsán, megemlítettem az eladósrácnak (szerintem ő is a tulaj lehet), hogy nagyon vágyom egy jó édes káposztasaláta után. Néhány hét múlva csak nekem (!) rendelt egy kiló vitaminsalátát. És ez csak egy a sok figyelmesség közül, melyekkel megajándékozza vevőit. Jó ezekre a helyekre betérni, kezdem úgy érezni, hogy végre vannak törzshelyeim, ahol megismernek, már nyújtják a szokásos árukat, mindig van egy kedves mondatuk.