Mi a franc???Húszezres????

Biztos vagyok benne, hogy a kereskedelmi szakközépiskolák pénztáros osztályaiban tanítják, ha nagy címletű pénzből kell visszaadniuk akkor először is kerekedjen el a szemük, mintha egy namibiai fekete férfi állna előttük meztelenül, sápadjanak el, mint az Apeh levél bontásakor, vonakodjanak elfogadni a pénzt, mintha drachmát látnának, mindeközben veszettül csapkodják a pénztárgépet mérgükben és minimum a tekintetükkel dorgálják meg a vevőt, majd szóljanak át a hat munkaállomással arrébb lévő kolleganőjüknek, hogy tudna-e váltani, de ne feledkezzenek meg belenézni a vevő pénztárcájába, hogy biztos nincs-e nála kisebb címlet, az utolsó előtti fázis lenyen a beletörődés a megváltoztathatatlanba, ezt félig leeresztett vállal, már-már a padló felé csúszva, mint amikor az örvény húzza le testüket lehet a legteljesebb módon imitálni. Feloldásként nézzenek bele a pénztárgépbe és elnagyolt meglepetéssel vegyék észre, hogy mégis van ott visszajáró pénz. A vevő garantáltan meg lesz alázva és ez jó!

Az évszázad ánusza

Ebben az országban két ember van, akit valóban mindenki ismer: az egyik az a mentős, aki Friderikuszt bevitte a kórházba, amikor egy balulsikerült kufircolás következtében szétrepedt az ánusza, a másik pedig az az orvos, aki ellátta. Éppen két perce hallottam egy kedves kollegámtól, hogy az ő volt barátjának egyik barátjának az apukája volt a szerencsés orvos, aki ellátta a vérző seggű Friderikuszt. De legalább hat másik olyan embert ismerek, akik viszont közeli barátságban állnak a mentőssel, noha egymást nem ismerik.

A történetben egyetlen bizonytalan pont van, az pedig Friderikusz heves partnerének kiléte. Bizonyos források szerint Csonka Pici volt az, mások viszont tudni vélik, hogy Varnus Xavér volt a dúvad. Végülis érthető, Orosz Józsefen kívül ők ketten az ország közismert buzijai. Ez roppant érdekes és a kilencvenes évek vége óta gyakran elgondolkoztat a városi legendák nagyszerűségéről.

Esküvőgyár

Csak azért nem írom le, hogy milyen egy olyan esküvő, amit nagyon elkúrnak - vagyis milyen az, amikor 60 embert beterelnek egy étteremplázába, ahol elvileg vannak különtermek, gyakorlatilag csak a wc tekinthető szeparált helyiségnek és az a poros drapériával leválasztott építési terület, ahonnan vidám munkások hangja szól, és ahol 2 bar mitzvah, 1 halotti tor, 2 esküvő, 4 születésnap és egy fergeteges névnapi ünnepség zajlik egy időben, egy térben, és ahol egy emberként rezzen össze mind a 600 vendég, amikor a fények hirtelen kialszanak, megszólal Halász Judit Boldog születésnapot című slágere és a vendégek nagy része ráeszmél, hogy ez nem az ő társaságának szól, majd a sötétben tapogatózva tovább eszik, és ahol egész este a széküket húzzák az asztal alá azok, akik korlátozzák a többiek szabad útját a szabad ételválasztás felé, mert a korlátlan ételfogyasztás átka, hogy megállás nélkül megy a tányérvonatozás a svédasztalok felé - , mert hátha olvassa a boldog pár, akiknek szintén nem ez lehetett az álomesküvő. Azért sok boldogságot nekik!