2008. szeptember 7., vasárnap

Itt valami nagyon bűzlik

Most már egészen biztos vagyok benne, hogy a McDonalds addiktív szerekkel pumpálja a termékeit, jobban mondva csak a sajtburgert. Az utóbbi időben több, egymástól teljesen független forrásból hallottam, hogy "Ölni tudnék a sajtburgerért." Jó, hogy az egyik gyereket vár, a másik egy kutya (természetesen nem ő mondta, hogy ölni tudna a sajtburgerért, hanem a gazdája), de a többi egészséges felnőtt. Ráadásul akárhányszor bemegyek egy McDonaldsba (mondván, hogy ölni tudnék egy sajtburgerért), nem látok mást azokban a sínekben a pénztár mögött, ahova a kész szendvicseket tolják, mint sajtburgereket. De rengeteget. Mintha tudnák, hogy úgyis mindenki sajtburgert fog kérni és az elkészített 22 darab pillanatokon belül elfogy. Sima hamburgert már nem is látni. Azok a dolgozók, akik az elmúlt fél évben csatlakoztak a csapathoz, már nem is tudják mi az. Meg sem kell tanulniuk elkészíteni. Pedig gondolom, mindennek az az alapja. Talán ezért olyan rondák manapság a szendvicsek. És ha esetleg valaki kulináris ámokfutást tartana és mondjuk egy egész BigMacet enne, annak üres tálcával és egy sorszámmal kell a helyére kullognia, aztán majd felszolgálják 10 perc múlva az asztalánál. A gyorsétteremben. Hát nem tudom, de nekem ez az egész nagyon gyanús.