Egy hónapja nem írtam. Azóta nem volt boldogságérzetem egyetlen kereskedelmi egységben sem. Az én hibám? Én igazán megpróbáltam, hogy csak a jót és csak a szépet vegyem észre ebben a kukacoktól hemzsegő, rohadó városban, ahol élek, és akkor jön egy sapkás (20 fok volt, tavaszodik, de ő biztos kopaszodik és az kevésbé vonzó a kispesti csajnak ) tahó a csajával, én meg bodrikutyára göndörödött hajjal, vérvörös pofával tekerek haza a tüdőtágulatommal a járdán, mert éppen már nagyon közel voltam a kapuhoz, és akkor ez a tirpák (kb. velem egykorú lehet) azt mondja nekem: Ne biciklizz a járdán! Kérdezem, miért ne? Mert ne. Hú de kurvára frappáns vagy. Biztos felforrt az agya a kötöttsapka alatt.
Gyűlölöm ezt az országot, ahol ahelyett, hogy udvariasan félrehúzódna egy csöppet azzal az otromba testével és az otromba csajával, direkt elállja az utam, nehogy már haza tudjak gurulni, én szerencsétlen. De az nyugtat, hogy ennek a senkiházinak ma jó napja volt, mert a csaja felnézett rá, amiért be mert ugatni egy biciklis lánynak, és talán kevésbé érezte magát szánalmasnak. Persze a papámnak, aki 20 másodperccel előbb ment el ugyanígy mellettük, nem szólt be, mert ő le tudta volna karatéjozni azt az ostoba fejét a nyakáról. (Ezután felértem és elgondolkoztam, mi lenne, ha a lakásban található 30 ezer forinttal elindulnék világgá.) Raboljanak már el az ufók!
2008. február 24., vasárnap
Mindjárt feladom
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
3 megjegyzés:
hagyd a fenébe az éttermeket és ócsárolj, nagyon szórakoztató!
hm, hát a járdán bringázás szerintem is illetlenség, vagy mi a jó szó erre... ráadásul igen veszélyes is.
volt is erről egy cikk a minap, talán az indexen.
Szerintem meg az illetlenség, hogy nem ad helyet és még be is szól csúnyán. Nem szoktam a járdán bringázni amúgy, az utolsó 5 méterre mentem fel, mert ott volt könnyebb a járdára menni. Eszembe nem jutna beszólni senkinek, aki a járdán bringázik, még ha nem is értek vele egyet, pont azért, mert előfordulhat, hogy egyszer én is ott fogok majd menni. És ha már a veszélynél tartunk, nekem halálfélelmem van az autók között is, mert nem bízok az autósokban, és pont az ilyen emberek miatt nem, mint aki beszólt. Mert frusztrált, türelmetlen és ott árt, ahol tud.
Megjegyzés küldése