Akadjon a torkodon az a huszas

Hát nem milyen hülye ez a világ, hogy jobban megy az ócsárlás, mint a new ages baromkodás ezzel a pozitív gondolat-terjesztéssel?! Nem is tudom, hogyan képzeltem. Na mindegy, így viszont, hogy végre magamra találtam és hogy már feltörhetnek belőlem a hosszú évek alatt elszenvedett kereskedelmi sérelmek, elmesélek egy korai történetet. Azt hiszem már viszonylag zsenge koromban önállóan járhattam közértbe parizert, kenyeret és tejet venni. Anyu adott nagyjából annyi pénzt, amennyiből meg tudom venni a listára írt árukat, persze mindig paráztam, hogy valamiféle felnőtt tréfát űz velem és kevesebbet ad, had égjek a pénztárnál, amikor vissza kell raknom a túrórudit.

Szóval, mentem a tenyerembe tekert papírszázassal a közértbe, mondogattam hogy tej, kenyér, párizsi, tej, kenyér, párizsi, tej, kenyér, párizsi...ügyesen megvettem mindent, még a pénz is elég volt, de az otthoni elszámolásnál kiderült, hogy átvert a pénztáros. És ez rendszeres volt, mert számolni azt ugye még akkor sem tudtam, annyit adott vissza, amennyit nem szégyelt és hát nem sokat szégyelt. Nagyon csúnya dolog számolni nem tudó gyereket átverni, legalább annyira, mint vak embernek bemutatni a buszon. Akadjon a torkodon az a huszas, amivel folyton megrövidítetted a családom!